Kapunk-e fizetésemelést? Lesz-e újabb leépítés? Lesz-e elég emberünk? És úgy egyáltalán, hogyan hat ránk, a mi vállalatunkra a gazdasági helyzet?
Kérdések, amik egyre gyakrabban felmerülnek bennünk. Nem is csoda, hiszen az elmúlt időszak számos változást hozott az életünkbe. A járvány, a háború, az infláció mind-mind olyan hatások, amik kiszámíthatatlanabbá tették környezetünket.
Munkám során több szervezetnél tapasztaltam, hogy a bizalom és a biztonságérzet felértékelődött. Emellett felméréseink tapasztalatai alapján elmondható, hogy napjainkban a leggyakrabban előforduló fájdalompont a jól informáltság hiánya, mellyel együtt jár az aggodalom és a stressz növekedése, valamint a megbecsültség érzésének elmaradása. Összességében az látható, hogy a munkavállalók sokszor aggódnak, félnek, mivel nem kapnak elég információt ahhoz, hogy bizonytalanságérzetük csökkenhessen.
A bizonytalanságban való létezés akaratlanul is stresszt, szorongást, tartósan pedig félelmet idéz elő. Ilyenkor az emberi agy automatikusan bekapcsol, és elkezd különböző elméleteket gyártani. Különösképp jellemző ez az online térben, ahol még kevesebb kapcsolódásunk lehet másokkal és ezzel együtt olykor a valósággal is. Cserébe rengeteg inger ér minket, ami még inkább stimulálni fogja agyunkat és hozzájárul további elméletek, jóslatok létrejöttéhez. Pillanatok alatt eshetünk bele abba a helyzetbe, hogy már nem a valóság alapján hozzuk meg ítéleteinket, hanem automatikusan fellépő gondolkodási hibáinkra, kognitív torzításainkra hagyatkozunk.
Ezek közül a leggyakrabban előfordulók:
Mindeközben a vezetők sem aggódnak kevésbé, bennük is lejátszódhatnak ugyanezek a folyamatok. Emellett a másik oldalon megjelenik, hogy sokszor nem mernek kommunikálni, hiszen mit is lehetne, mikor még ők maguk sem tudják, mi lesz pár év, hónap, hét, vagy akár nap távlatában. Nehéz helyzetben vannak, hiszen ők maguk is küzdenek a változásokkal, mégis tőlük várnak iránymutatást. Ez most egy olyan „próbatétel” számukra, ami meghatározhatja beosztottjaikkal való kapcsolatukat.
Ha vezetőként nehéz időkben is ott vagyok mellettük és támogatom őket, az megalapozhatja a bizalmi kapcsolatot és elősegítheti, hogy később is szívesen forduljanak hozzám bármilyen kérdésben. Ha viszont most úgy érzik, nem számíthatnak rám, az előidézheti, hogy később se keressenek és ne is bízzanak meg bennem.
Mit tehetünk tehát azért, hogy valamilyen biztonságot nyújtsunk beosztottjaink számára?
I. Legyünk transzparensek! Nehéz információt garantálni olyan helyzetekben, mikor mi magunk is csak találgatni tudunk. Az embereknek sokszor nem is garanciára van szükségük, hanem arra, hogy érezzék, tájékoztatva vannak minden fontosabb lépésről (akár arról is, ha csak megpróbálunk valamit, ami végül mégsem sikerül). Ettől bevonva érzik magukat és tudják, hogy bármi is fog történni, arról biztosan informálva lesznek, nem érheti őket hirtelen meglepetés.
II. Ne ígérgessünk, de osszuk meg, amit tudunk! Bár reményeinket, céljainkat is fontos kommunikálnunk, vigyázzunk, ne fussunk bele abba, hogy hiú ábrándokat táplálunk beosztottjainkban! Mutassuk meg nekik, mik azok a tények, információk, amiket tudunk, mik azok, amiket még nem, és milyen lépéseket teszünk annak érdekében, hogy leküzdjük a még fennálló információhiányt, illetve, hogy milyen formában fogjuk őket tájékoztatni ennek sikerességéről.
III. Nem tehetünk mindig mindenkit boldoggá. Az emberek véleménye mindig különbözni fog valamilyen mértékben. Ha mindenkinek kedveskedni szeretnénk és ezért mindenkinek mást kommunikálunk, csak hitelességünket veszítjük el és végül több szék közül a padlóra ülünk, egyik fél sem fog maradéktalanul bízni a szavunkban.
IV. Ne féljünk közölni a rossz híreket sem! Mint tudjuk, a rossz hír úgyis gyorsabban terjed, mint a jó, ezek előbb-utóbb mindenképp kiderülnek. Ha nem általunk vagy esetleg nem időben értesülnek erről, akkor azzal hitelességünket és a belénk vetett bizalmat csökkentjük, őket pedig megfosztjuk egy biztos támaszponttól.
V. Támaszkodjunk egymásra! A jelenlegi körülmények mindannyiunkra hatással vannak. Ne higgyük, hogy egyedül vagyunk érzéseinkkel, gondolatainkkal. Beszélgessünk vezető társainkkal, más cégek vezetőivel, hiszen valószínűleg ők is hasonló helyzetben vannak. Támaszkodhatunk beosztottjainkra is és nyíltan megkérdezhetjük, mi nyomasztja őket, mik az aggodalmaik, mik az igényeik, így ténylegesen arra reagálhatunk, amire nekik szükségük van.
Összességében tehát a bizonytalanság elleni legfontosabb fegyverünk a stabilitás és a rendszeresség. Segíthetjük egymást például rendszeres kommunikációval, találkozókkal, stabil, kiszámítható kapcsolódással. Mindezzel megelőzhetjük azt, hogy munkatársaink egyedül gyártsanak (esetenként torzításokkal teli) elméleteket olyan folyamatokról és helyzetekről, ami valójában cég szintű bevonódást és döntést igényelne.
Vezetői kompetenciák felméréséhez keresel tesztet? Várjuk jelentkezésed!
Szabó Zsanett
