Csak teszed a dolgod, de sose érsz a teendőlista végére, és a “motiváltságod” is egyre csak csökken?
A Covid-ból (legalább ideiglenesen) kiszabadulva, az otthoni irodából az “igazi” irodába visszatérve, mintha egy kicsit küszködnénk a hirtelen jött szabadsággal is. Minden nagyon sürgős még mindig, rengeteg feladatot veszünk a nyakunkba, rohannak a hétköznapok, alkalmanként maximumra kell csavarnunk az energiaszint gombunkat. Fránya maximalizmusból jó volna mindenhol helytállni.
Mielőtt hivatalosan is megállapítanád, hogy egyszer, s mindenkorra kiégtél…
- Lelkesedés-hiány, stagnáló, lefelé szálló munkahelyi teljesítmény, egyre több hiba a feladatokban? Mi mozgatott meg korábban ebben a munkában, miért szeretted csinálni? Mi változott meg a kezdetekhez képest? Mi az, ami még mindig jó benne? Hogyan lehetne többet vállalni a még mindig vonzó feladatokból, és kevesebbet csinálni a nem szeretem tevékenységeket? Milyen szinten kell ehhez a főnök jóváhagyása, támogatása? Hogyan és mikor fogsz leülni vele erről beszélgetni? Mit fogsz mondani?
- Állandó fáradtság? Sport és mozgás! Lehetőleg a szabadban. Kicsiben kell elkezdeni – napi 5-10 perc, vagy minimum 7000 lépés, fokozatosan növelve. Három hét alatt megszokás lesz, kialakul a rendszer, hiányozni fog minden (valamilyen okból) kihagyott alkalom. Kezdésnek a vekker 15 perccel előbbre állításával érdemes megbarátkozni. Ha guglizol egy keveset a témában, millió javaslat lesz arra is, hogy keress magadnak valamilyen hobbit.
Mit javasolnál annak, aki sokkal zárkózottabb, visszahúzódóbb a korábbi önmagához képest?
Más: van jó mondatod megfelelési kényszeres kollégának?
