Menjünk vagy maradjunk?
Amikor egy adott pozícióra bennünket választanak, a kezdeti időszakban tele vagyunk várakozással, tettrekészséggel, bizonyítási vággyal. Lelkesek vagyunk, igyekszünk a jó oldalát nézni mindennek. De mi történik, ha ez a pozitív hozzáállás az idő előrehaladtával megváltozik?
Ha egyre többször kapjuk azon magunkat, hogy vasárnap már rossz érzésünk van, hogy jön a hétfő?
Ha toljuk magunk előtt a munkát? Unottakká, motiválatlanokká válunk?
Súlyosabb eset az, amikor már otthon is kedvetlenek leszünk, ingerültek a családtagjainkkal.
Valóban az a megoldás, hogy munkahelyet váltunk? Érdemes ilyenkor önvizsgálatot tartanunk, megérteni, hogy mi állhat a háttérben.
Ha azt biztosan ki tudjuk zárni, hogy nem magánéleti okok azok, amik a munkánkra is rávetítődnek, akkor érdemes az alábbi kérdéseket feltennünk.
Mi az, ami rossz érzést okoz a munkahelyünkkel kapcsolatban?
Ha nem tudjuk megfogalmazni a kérdésre a választ, akkor érdemes leülni és átgondolni a munkahelyünkön töltött napjainkat. Van-e olyan dolog, amit halogatunk, amit hosszú ideje nem csináltunk meg? Van-e olyan kollégánk, akinek a személye valamiért irritál? Mióta tart a szorongás? Köthető-e valamilyen eseményhez a rossz érzésünk, feszültségünk, vagy már általános?
Van-e olyan feladat, amit szeretünk csinálni a munkahelyünkön?
Nagyon ritka az olyan munkahely, ahol ne lehetne találni olyan elfoglaltságot, ami elégedettséggel tölt el bennünket. Ha nem az anyagi juttatás volt az egyetlen tényező, ami miatt az adott pozícióra jelentkeztünk, akkor próbáljuk meg azt felidézni, hogy mi volt, ami vonzott benne.
A munkaadónak is jobb, ha olyan munkával foglalkozunk, amit szeretünk, hiszen (nagy valószínűséggel) hatékonyabban teljesítünk olyankor.
Mi az, amitől jobbá tudnának válni a mindennapjaink a munkahelyünkön?
Képzeljük el, hogy az adott kereteken belül hogyan tudnánk javítani a hangulatunkon. Érdemes ezt a legapróbb részletektől kezdve megvizsgálni, onnantól, hogy kényelmes-e a székünk, odáig, hogy mivel tudnának motiválni bennünket.
Mi tudok én tenni azért, hogy jól érezzem magam?
Fontos az, hogy ne áldozataként tekintsünk magunkra, hanem lássuk azt, hogy az életünkön elsősorban mi tudunk változtatni. Ehhez elsősorban fel kell ismernünk azt, hogy mire van igényünk! Könnyűnek hangzik, de a legnehezebb feladat.
Ha az igény megszületik, megfogalmazódik, akkor könnyebben állhatunk a munkaadónk elé is.
Mi az, amit várok egy másik munkahelytől, mi a feltételezésem, hogy miben lehet máshol jobb?
Ez kardinális kérdés. Egyrészt ilyenkor gyakran megtörténik a felismerés, hogy máshol sem jobb, főleg, ha vannak ismerőseink , akikkel meg tudjuk osztani a dilemmáinkat. Másrészt viszont, ha úgy érezzük, hogy innen mégis mennünk kell, akkor már konkrét elvárásokkal tudunk keresni új munkahelyet.
Mielőtt döntünk, érdemes még számot vetnünk azzal, hogy mit adunk fel egy munkahelyváltással: ismert és megszokott környezet, sok esetben presztízs, kapcsolati tőke, érzelmi kötődések.
Ha a fenti kérdések megválaszolásával a bizonytalanság még mindig fennáll, a szorongásaink, feszültségünk nem enyhülnek, akkor érdemes coach-hoz vagy más segítő szakemberhez fordulnunk.
Vezetőként, HR-esként, tanácsadóként, trénerként, coach-ként dolgozol?
Gyere, és beszélgessünk egyet, ha benned is fel-felmerül a váltás vagy a pályaelhagyás gondolata – örömmel osztjuk meg a tapasztalatainkat!
Grosser Beatrix
