Asszertív kommunikációs tréningek keretében szuper módon lehet elsajátítani ezt a “készséget”: ránézhetünk az ehhez kapcsolódó viselkedési vagy gondolkodási mintázatainkra, hogy magabiztosan, a saját érzéseinket, igényeinket tudatosítva, ezeket kifejezve, a másikat értő figyelemmel meghallgatva álljunk bele nehéz helyzetekbe, és oldjuk meg azokat.
Az asszertív tréningeken a tanulás, egyéni fejlődés sikerének egyik fontos kulcsa, ha foglalkozunk azzal is, hogy a saját karakterünkben, “működésünkben” mi nehezíti, mi könnyíti az asszertív kommunikációt.
A teljesség igénye nélkül, az alábbi kompetenciák, témakörök feltérképezését javasoljuk – akár a tréning előtt, akár egy fejlesztés keretében:
Aki folyamatosan pörög, magas tempót diktál, egyszerre sok dologgal szeret foglalkozni, gyakran válik türelmetlenné, ha egy konfrontatív helyzet megoldása lassítást igényelne. Az értő figyelem, az aktív hallgatás gyakorlása azért lehet kihívás ilyenkor a számodra, mert csípőből, zsigerből nehéz kivárni, mire a másik megfogalmazza, hogy ő mit szeretne. Ha még ehhez hozzáteszem azt is, hogy “illene” szépen megfogalmazni a kérésemet, netán elmondani, hogy az adott helyzettel kapcsolatban nekem mi a megélésem?? Ilyenkor gyakran találkozunk azzal a megküzdési mintázattal is, hogy “hagyjuk az egészet, inkább megyek a dolgomra, nem állok le én itt veled vitatkozni.” (PXT tesztünk ide kapcsolódó skálája az Energiaszint.)
A kompetencia-felméréseink által feltérképezett másik viselkedésbeli tulajdonság az Önérvényesítés: a kevésbé önérvényesítő, kevésbé érdekérvényesítő tréning-résztvevőknél gyakran találkozunk azzal, hogy az átlagosnál alkalmazkodóbbak, a megközelítésük az, hogy nehéz helyzetekben “inkább legyen úgy, ahogy te szeretnéd”. Tapasztalatunk, hogy az asszertív kommunikációs technikákat természetesen ők is meg tudják tanulni, ugyanakkor nagyfokú tudatosságot, odafigyelést igényel a részükről, ha egy nehezebb, feszültebb helyzetben higgadtan, magabiztosan szeretnék képviselni a saját érdekeiket. (Más kérdés: mennyire megy ez természetesen? Hogyan látja ezt egy külső megfigyelő?)
Egy harmadik példa, ami ismét az asszertív kommunikáció fejlesztés keretében történő tükörbe nézés mellett szól: aki az átlagosnál “társaság-kedvelőbb”, aki az átlagosnál jobban szeret a középpontban lenni, az sokszor attól tart, hogy nekimenni a másiknak, elmondani, ha nem értek egyet a másikkal, kifejezni azt, hogy én nem szeretném azt, amit te szeretnél – szóval, ettől engem kevésbé fog szeretni / nem fog szeretni a másik. (Milyen technikák vannak ennek a “félelemnek” a leküzdésére?)
A példák sora még hosszan folytatható, de talán még egyet érdemes kiragadni: kompetencia-felmérések, tesztek segítségével feltérképezhető az is, ki, hogyan van az érzések, érzelmek, megélések kifejezésével, kimondásával. Sokszor találkozunk azzal a megközelítéssel, hogy az “érzések, érzelmek kifejezése nem a munkahelyre való. Ide kérem azért járunk be, hogy dolgozzunk!” Látjuk azt is, hogy ilyenkor nem egy, nem két percig tart megfogalmazni a megélésünket egy asszertív kommunikációs tréning-gyakorlat keretében az adott szituációval kapcsolatban. Amíg a szituációs gyakorlat egy munkahelyen kívüli példát hoz (“ízetlen a leves, beszéld meg a pincérrel”, stb.), addig könnyen megy a saját véleményem felvállalása, de amikor a főnöködnek kellene egy visszajelzést adni arról, hogy számodra nem oké valami, vagy ezt kellene kiegészíteni azzal, hogy “mit okoz ez benned”, és miért nem oké – ehhez már sokszor nem elegendő csak egyszer-kétszer benne lenni a gyakorlatban.
Személyre, csapatra szabott asszertív kommunikációs tréninget keresel a csapatodnak? Várjuk jelentkezésedet!
Neked hogy megy az asszertív kommunikáció, hogy vagy az alábbi kérdésekkel?
- Tévedtél valamilyen témában a munkahelyen, a kollégák finoman, burkoltan lehülyéznek: hogyan reagálsz erre? Adsz nekik visszajelzést? Mit mondasz nekik?
- Megígérted a családnak, hogy legkésőbb 6 órára otthon leszel, a főnök viszont – mindenféle előzetes egyeztetés nélkül – olyan feladatot szeretne rád bízni, ami ezt teljesen kizárja, és így biztosan nem fogsz időben hazaérni. Hogyan válaszolsz a főnök kérésére?
- Az irodaház recepcióján harmadszor tesznek a héten megjegyzést arra, hogy már megint késtél – anélkül, hogy tudnák, mi van a késés hátterében. Hogyan reagálsz erre?
- Az egyik munkatársadtól érkezik a visszajelzés: “Szerintem teljesen logikátlan a döntésed, de csinálj, amit akarsz!” Válaszolsz, vagy nem válaszolsz neki? Ha igen, mi az első reakciód?
- “Minden rendben van!” – mondod az egyik kollégának, de te is tudod, hogy az arckifejezésed teljesen másról árulkodik. Rendben van ez így? Miért igen? Miért nem?
- “Értelmetlen vitákba nem megyek bele!” – mondja az egyik kolléga a másiknak, majd hátat fordít, és távozik. Hogyan adnál neki visszajelzést, ha te vagy a főnöke?
- Egyik régi, bizalmas munkatársadtól kapod meg, hogy “Egyszer ezt mondod, máskor meg pont az ellenkezőjét. Ez így nagyon nincs rendben!” Rendben van ez így?
Mi az asszertivitás jelentése pontosan? Mik az asszertív jogok? Passzív-agresszívből milyen lépéseken keresztül lesz asszertív kommunikáció? Kérdéseid megválaszolásához várjuk jelentkezésedet!
